Az IKGS Délkelet-Európa német kisebbségének történelmével és kultúrájával foglalkozik. Mottójuk a következő: megőrizni, kutatni, közvetíteni. Az intézmény egy könyvtárral, archívummal és egy szerkesztőséggel rendelkezik. A szerkesztőség évente kétszer jelenteti meg a Spiegelungen folyóiratát, melyben a német kisebbségekkel kapcsolatos tudományos és irodalmi jellegű szövegek olvashatóak. Évente nem csak Németországban, hanem délkelet-Európában is különböző rendezvényeket szerveznek, illetve a müncheni Ludwig-Maximilian Egyetemen is több előadást tartanak. Az intézmény munkatársai nagyon kedvesek és segítőkészek.
Talán a legfontosabb, amit itt megtanulhattam, mindig alaposan és precízen dolgozni. Sokszor az apróságoknak is nagy jelentőségük lehet, akár a tudományos munkában, akár máshol. Alapos betekintést nyerhettem az intézmény működésébe, a kutatásba, könyvtári és archívumi feladatokba, a szerkesztőség működésébe, de legfőképp a rendezvényszervezésbe. A munkatársak különböző feladatokkal bíztak meg, melyek közül a számomra legkedvesebb a rendezvényszervezésben való részvétel volt, melyről később két kolléganőmmel, Clementina Irimină-val, aki októberben ugyancsak itt gyakorlatozott, és az önkéntes Franziska Stutzzal beszámolót írtunk. E két hónap alatt összesen három, az intézmény által szervezett rendezvényen vehettem részt: egy színpadi vitán, egy kétnapos kongresszuson és egy felolvasóesten. A szinpadi vita témája a kommunizmus áldozatai voltak, akiket a hitük miatt bebörtönöztek, kínoztak és üldöztek.
A kongresszuson az első világháború utáni Európa térképének módosulásait és ennek következményeit tárgyalták. A felolvasóesten a Nitzkydorfban (Nițchidorf) született Balthasar Waitz a Das rote Akkordeon című művét mutatta be.
Ezen kívül a szerkesztőségben bizonyos szövegeket javítottam, magyar-német fordításokat néztem át, melyek a folyóirat következő számában jelennek meg. A könyvtárban másik két kolléganőmmel könyveket katalogizáltunk, az archívumban néhány régi fényképet rendszereztem.
München egy gyönyörű nagyváros, rengeteg lehetőséget kínál úgy az ott élőknek, mint a túristáknak. Sok látványossága van, melyet érdemes megnézni. November végén megnyílt a Tollwood fesztivál, illetve a város több területén a karácsonyi vásárok, ahol néhány bajor specialitást is kipróbálhattam.
Mivel Bajorország és környéke nagyon szép, szabadidőmben rengeteg szép helyet látogattam meg, többek közt a Neuschwanstein kastélyt, Regensburgot, a Walhallát, Innsbruckot és Strasbourgot. Nagyon szeretek utazni és úgy gondolom, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni és élni kell velük. E két hónap alatt rengeteg élménnyel, ismerősökkel, tapasztalattal és tudással gazdagodhattam, melyet köszönök az egyetemnek, az Erasmus+ programnak, és az IKGS-nek.
