Mojzesné Dr. Székely Katalin a Debreceni Egyetem szociológiai tanszékének elismert tanáraként felsőoktatási pályájának csúcsán, több évtizedes tapasztalat birtokában kezdte el tevékenységét egyetemünk elődintézményében, a Sulyok István Református Főiskolán. Amikor a kommunista korszak szellemi ínségének hosszú évtizedei után megszülető partiumi magyar felsőoktatási intézménynek oly nagy szüksége volt az egyetemi értékeket autentikusan képviselni tudó, alapító hatású személyiségekre, örömmel mondott igent, az élettől kapott váratlan ajándékként fogadta a számára megnyíló küldetést. A partiumi társadalomtudományi képzések három évtizedes jubileumán így emlékezett vissza akkori – számunkra áldásos – döntésének mozgatórugóira:
“25 éves lehetőség az értelmiségképzésben – gyönyörű feladat, kaland, kihívás. Romániában magyar egyetemistáknak, magyar szóval („jó szóval” – hogy József Attilát idézzem) tudást, szemléletet adni, hivatásra felkészíteni.”
Amit Ő ajándékként élt meg, azt megsokszorozva adta vissza számunkra. A hetente ismétlődő, sokszor órákig eltartó határátkelés fáradalmait vállalva járt át hozzánk évről-évre munkatársaival együtt, hogy hallgatóinkat felkészítse hivatásukra, és vállalásainkban, jó reménységükben mindenkor megerősítsen bennünket.
Egész diáknemzedékek és nekünk, egykori munkatársainak, tudatában él úgy tovább szeretetreméltó lénye, ahogyan azt maradandó szellemi-lelki kincsként teljes szívvel felkínálta közösségünknek. Olyan igazi tanárszemélyiségtől búcsúzunk, akiről elmondhatjuk, hogy nemcsak magas szintű tudásával, kiváló írásaival, hanem talán még inkább “szép és jó szavával” tanított, épített.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
