Szerkesztette: dr. Szabó Roland-Attila
Ritka lehetőség volt az érdeklődők számára, hogy az órák közvetítő nyelve a magyar lehetett, és mivel a mi anyanyelvünk mind szerkezetileg, mind felfogás szempontjából számos hasonlóságot mutat a japánnal, a magyar nyelvvel való összevetés egyértelmű előnyt jelentett a tanulás során. A tanfolyam online, a Google Meet platformon keresztül zökkenőmentesen zajlott, és a tíz érdeklődő Erdély különböző pontjairól vagy éppen Magyarországról jelentkezett be, de olyan is volt, aki egyenesen Londonból követte az órákat. Tanizaki Seiko tanárnő sepsiszentgyörgyi otthonából tartotta kézben a szálakat, és rajta keresztül nemcsak a nyelvre csodálkozhattak rá a résztvevők, hanem a nyelven keresztül a japán gondolkodásmódból is kanyaríthattak maguknak egy szeletet. A tanfolyam befejeztével a mindig roppant kedves, türelmes és mosolygós Seikónak tettem fel néhány kérdést.
Nagyon röviden összefoglalnád, hogyan és mikor kerültél Erdélybe?
Én magyar szakos diák voltam Oszakában és az akkori tanárnőm mesélt Erdélyről, aki néhány diákkal járt már itt korábban. Ő nyelvészként fogott össze a néprajzosokkal, együtt ellátogattak különböző falvakba és táncházba mentek. A falusiak mindenhol nagy vendégszeretettel fogadták őket, még szállást is adtak nekik. Bennem pedig nőtt a kíváncsiság, hogy milyen lehet Erdély – egy régi hagyományokat őrző Európa képe alakult ki a fejemben, és én magam is meg akartam látogatni. Útikönyveket nézegettem, tervezgettem, majd harmadéves egyetemista koromban adódott egy utazási lehetőség egy alapítványon keresztül, amelyre jelentkeztem, így sikerült eljutnom Kolozsvárra, ahol egy hétig tartózkodtunk. Onnan több kirándulást is ejtettünk, például Torockóra, közben nyelvet tanultunk, és megismerkedtünk az erdélyi kultúrával. Nekem jobban is tetszett, mint Magyarország, és én már akkor eldöntöttem, hogy Erdélyben akarok élni. Felvettem a kapcsolatot a Babeș-Bolyai egyetem egyik néprajz szakos tanárával, és ő segített nekem elindulni. A következő évben pedig már itt voltam.
Szeretsz Erdélyben élni?
Igen, jól érzem magam. Kicsit azért változott a társadalom és az ország képe ahhoz képest, amikor idejöttem, ezért inkább a vidéket kedvelem jobban, mert a régi Japánra emlékeztet. Ma már egyre kevésbé, hiszen változik minden, de valamennyire ma is megvan a falvak hagyományos arculata, és én inkább azt szeretem.
Mikor álltál először készen arra, hogy magyar nyelvből japán nyelvet oktass?
Készen nem tudom, mikor éreztem magam, de ez biztosan fokozatosan történt. Amikor a családdal együtt kiköltöztünk Sepsiszentgyörgyre, hamar lett is egy diákom. Ő olyan diák volt, aki nagyon sokat fejlődött, rendkívül fogékony volt; már hetedikesen hiraganát olvasott és kandzsit is tudott írni, 12-ikes korára pedig már akár felvételizhetett is volna Japánban, annyira ügyes volt. Mellette én is nagyon sokat fejlődtem tanárként, majd fokozatosan jöttek a diákok, egyik a másik után. Nem vagyok képzett tanár, nem ez a foglalkozásom, de a tapasztalat sokat segített.
Hogyan tanultál meg magyarul és milyen nyelvi sajátosságok okoztak fejtörést?
Az oszakai egyetemen négy évig tanultam magyart, de aztán Debrecenben jobban tudtam fejlődni, mert minden helyzetben magyarul kellett megszólalnom és magyarul kellett tanulnom is. Ami nehézséget okozott elsőre, azok a hangok. Némelyiket még most sem tudom kiejteni. Japánban kevés magánhangzó van, de mássalhangzó is kevesebb van, ezért nem is hallom olyan jól a különbséget. Például „l” és „r” között nincs különbség. (A japán nyelvben nincs „l” hang. – szerk.) A helyesírás is nehéz, de ellenben nyelvtanilag vannak közös pontok.
Mi a legnagyobb kihívás számodra a japán nyelv tanításában?
Nemcsak nyelvet tanítok, hanem a kultúrát is, például előadásokat is tartok; egyedüli japánként nekem hiányzik Japán, és azzal, hogy át tudom adni a japán nyelvet és hagyományokat a magyaroknak, azáltal az én hiányérzetem is csökken. Továbbá, fontosnak tartom azt is, hogy a tanítás által egy pozitív kép alakuljon ki az emberekben Japánról, ami aztán megkönnyíti a befogadást is. Talán ennek a képnek a kialakítása a legfontosabb kihívás; miután megismerik jobban a kultúrát, másképpen viszonyulnak hozzánk, és ezt elérni nagyszerű dolog.
Szerinted a tanulók miért akarnak japánul tudni Erdélyben?
Sokféle ember van. A felnőttekben megvan egyfajta vonzódás a keleti világ iránt, mintha a saját gyökereiket, forrásaikat keresnék a nyelvtanulással, ami egyfajta nosztalgia is egyben, és gyakran a japán kultúrában találják meg ezt a magyarral közös szálat. Voltak 19. századi kutatások is, amelyek a magyar-japán nyelvi rokonságot keresték, ezért is alakult ki számos kapcsolat a két nép között. Egy másik ok a harcművészet, a székelyek közül sokakat vonz a szamuráj kultúra. A fiatalok pedig, gondolom, az animék hatására kezdenek Japán iránt érdeklődni.
Mik a legnagyobb nehézségek a japán nyelv elsajátításában egy kezdő számára?
Egyértelműen a japán írás jelenti a legnagyobb nehézséget, mert egy idő után nem lehet tovább fejlődni, ha az ember nem tud japánul olvasni. Kezdő szinten még működik hiragana nélkül is, de aztán egyre több akadályba ütközik a tanulás, és önállóan nem lehet a japán ábécé nélkül folytatni. A toldalékokat szokták még sokan nehéznek találni, főleg a román anyanyelvűek, hiszen ott ezek nincsenek meg.
Milyen hasonlóságot látsz a magyar és a japán nyelv között?
A szavak ragozása mindenképpen az egyik hasonlóság, a mondatok rugalmas felépítése egy másik. Ahogy a magyarban, úgy a japánban is lehet játszani a szórenddel. A különbség az, hogy japánban az ige mindig a mondat végére kerül, de a többi szabadon mozgatható. És még az is hasonlít a magyarra, hogy az alanyt sokszor lehagyjuk a mondatból.
Szerinted hogyan boldogult a csoport a nyelvvel?
Én úgy gondolom, hogy mindenképp több időnek kell eltelnie, hogy mindaz, amit felvettünk, leülepedjen. Többszöri átvétel, több ismétlés, több rászánt idő. Talán a heti két alkalom sok volt mindenki teendője mellett, hogy sikeresen átvegye az előző leckékben tanultakat, de ennek ellenére, a csoport nagyrésze nagyon szépen tudta követni az anyagot. Akik rendszeresen jártak, azok odafigyeltek, és látszott, hogy megértették a leckéket. Még a többet hiányzók között is volt, aki lelkesen bepótolta a kimaradt anyagot – a fő akadályt leginkább az időhiány jelenthette mindenki számára.
Nagyon szépen köszönünk mindent! Reméljük, hogy ennek folytatása is lesz majd.
Ha van rá igény, akkor nagyon szívesen. Én is köszönöm!
Természetesen a jelentkezőknek is feltettünk néhány kérdést. Az ő válaszaikból is egyértelműen kiderült, hogy élvezték a tanulást. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány a visszajelzéseik közül:
Miért kezdtél el japánul tanulni?
„Mindig is vonzott a japán kultúra – az anime, a zene, az ételek –, és szerettem volna ezeket eredeti nyelven is jobban megérteni.”
„Már elég régóta rabul ejtett Japán kultúrája, ételei, művészeti ágai és főként a gondolkodásmódjuk. A nyelv tanulásával akartam közelebb kerülni mindezekhez.”
„Szeretnék képes lenni japán emberekkel beszélgetni, különösen egy kedves családdal, akiket ismerek – a gyerekek nem beszélnek angolul, és nagyon szeretnék velük japánul kommunikálni. Ez egy régi álmom, amit most szeretnék valóra váltani.”
„Újévi döntésem volt, hogy csináljak valamit, ami eltér a megszokottól, valami furcsát. A japán nyelv teljesen eltér az általam ismert nyelvektől. 44 évesen kíváncsi voltam, hogy még képes vagyok-e új dolgokat tanulni.”
„Szerettem volna valami olyat tanulni, amit nem azért kezdek el, mert majd a karrierem során hasznos lesz, hanem mert egyszerűen a magam szórakoztatása és építése a cél. A japán tanfolyam pedig pont jókor jött, annyira új volt számomra, hogy kicsit fel is rázott és ki is ragadott a hétköznapjaimból.”
Mi a véleményed a japán nyelvről 30 óra intenzív tanulás elteltével és mit szeretsz benne?
„Nagyon különleges nyelv, teljesen más logikával, mint amit eddig megszoktam. Szeretem, hogy van benne egyfajta rendszer és ritmus, még ha elsőre bonyolultnak is tűnik.”
„Nem könnyű nyelv, főleg, ami a kandzsikat (a kínaiból fennmaradt írásjeleket) illeti. Viszont a mondatszerkezetek és a kötőszavak nagyon logikusak és könnyen követhetőek.”
„A tanárnő fantasztikus, minden egyes óra nagyon érdekes és hasznos. A hangulat is mindig jó, így könnyebben megy a tanulás. A japán nyelv számomra továbbra is nagyon különleges, és örömmel tapasztalom, hogy egyre többet értek meg belőle.”
„Nagyon féltem az első órán, hogy fogok boldogulni, viszont a tankönyv felépítése, ami alapján tanultunk, nagyon diákbarát. Fokozatosan lépegettünk, a tanárnő nagyon türelmesen válaszolt minden kérdésünkre. Nagy segítség volt, hogy magyarul beszélő tanárral tanultunk. A japán nyelv különleges. Az írott forma elérhetetlensége számunkra, európaiaknak, egyszerű nyelvtani szerkezetet rejt. Egyszerű és nagyszerű. Nincs igei személyragozás, kevés a névmáshasználat, ami minden nyelvben tanulási gondot szokott okozni.”
„Az általunk már beszélt nyelvek esetében az az érzésem, kevésbé tudatosítjuk, hogy a nyelv szókincse hogyan épül fel, mik azok a sajátosságok, amik kulturálisan beágyazódtak a nyelvbe, pl. az, hogy a cseresznyevirágzás nézésére külön szó van. Ezeket a kis érdekességeket nagyon élvezem, mert ezáltal a nyelv mellett a kultúráról is tanulunk.”
Mi az, ami a tanultak közül a legjobban és mi az, ami a legnehezebben ment?
„A kiejtés és az alapszókincs viszonylag gördülékenyen ment, főleg mert sokat hallgattam japán nyelvű tartalmakat. A legnehezebb részek a nyelvtani szabályok voltak nekem, ezekhez idő kell, de lassan kezdenek letisztulni.”
„A leckék nehézsége fokozatosan nőtt. Szerintem a kötőszavas leckék a legfontosabbak között vannak és elengedhetetlenek a nyelv megértéshez, viszont könnyű őket keverni.”
„A mutatószavak, mint például a kore, sore, are, kono, soko, asoko elég jól mentek, és érdekesnek is találtam őket. Ami nehezebben ment, az az utóbbi órákban tanult úgynevezett „te-forma”. Ez még kihívást jelent számomra, de igyekszem minél többet gyakorolni.”
„A legnehezebben az ment, hogy elfogadjam, mi értelme van három írásmódot létrehozni egy nyelvhez, amikor az európai nyelvek megoldják ezt 30-40 betűvel. Időközben megértettem, hogy ha megtanulsz egy kandzsi írásjegyet, akkor megérted a mondat jelentését, hogy mit akar közölni akkor is, ha fogalmad sincs a nyelvtanról. A legkönnyebben a mondatalkotás ment összehasonlítva az általam ismert nyelvekkel (német, angol, román, magyar). Logikusnak tűnt a mondatfelépítés. Az ismert nyelveknél mindig sok gond van a ragozásokkal, az angol nyelv kivételével.”
„A nyelvtani szabályok megértése, elsajátítása meglepően könnyen ment. Az új szavak tanulása viszont mindig gyenge pontom volt, ahogyan most is. Sokat kell gyakorolnom, olvasnom és szótáraznom, hogy a szókincsemet bővítsem, de ez nálam más nyelvekkel is így van.”
Elégedett vagy-e a fejlődési szinteddel a tanfolyam kezdetéhez képest?
„Igen, abszolút. Már az is nagy dolog, hogy egyszerűbb mondatokat össze tudok rakni és értem az alapokat. Érzem, hogy jó irányba haladok, és ez motivál is a folytatásra.”
„Bár számomra a tanfolyam elején sem volt teljesen idegen a nyelv, mégis egyre többet kezdtem felismeri és megérteni a japán nyelvű filmekből, sorozatokból, vagy podcast-ekből, ami tovább ösztönözött a tanulásra.”
„Úgy érzem, sokat tanultam azóta, hogy elkezdtem a tanfolyamot. Természetesen még rengeteg dolgot kell gyakorolnom, hiszen a rendszeres ismétlés és gyakorlás elengedhetetlen a nyelvtanulásban.”
„Elégedett vagyok, hiszen kezdőtanfolyamról volt szó. Ehhez képest, sokkal többet kaptunk. Bevezetésnek szántam ezt a tanfolyamot a japán nyelv tanulásához, de már tudok kérni kenyeret egy üzletben. Turistaként az utcán nem vesznék el, meg tudom kérdezni, hol van egy adott épület vagy egy személy, akit keresünk.”
„Az, hogy volt egy oktató, aki az anyanyelvemen el tudott magyarázni bizonyos dolgokat, óriási löketet adott a nyelvtanulás elkezdéséhez, bátrabban nyúlok nyelvkönyvekhez és munkafüzetekhez ezután, amivel már egyedül kell foglalkoznom, mert úgy érzem, hogy azt a kellő alapot most itt megkaptam, hogy egy adott szintig egyedül is fel tudjam tornászni a nyelvtudásomat.”
Fogod-e folytatni a tanulást?
„Igen, mindenképp! Egyrészt nagyon élvezem, másrészt már most látom, hogy micsoda ajtókat nyit ki – legyen szó kultúráról, utazásról vagy akár új emberek megismeréséről.”
„A tanfolyam intenzív ritmusának hála, rendkívül sok nyelvtani területet érintettünk, ami nagyon jó alapot ad a továbbtanuláshoz. Mindenképp szeretném elmélyíteni az itt megszerzett tudást és adandó alkalommal folytatni is.”
„Mindenképpen szeretném folytatni a japán tanulást! Nagyon megszerettem a tanárnőt is csodálatosan tanít, rendkívül türelmes, és világosan, érthetően magyaráz. Nagyon motiváló vele tanulni, így továbbra is szeretnék tőle tanulni a jövőben is.”
„Mindenképpen folytatom a japán nyelv tanulását. Év végéig meg szeretném tanulni az első 80 kandzsit, amit kér az N5 nyelvvizsga. Meg szeretnék tanulni olvasni japánul.”
„Mindenképp! Már meg is van a munkafüzetem hozzá.”
