Transzilvanizmus-ülésszak
Kolozsvár, 2023. április 20.
Vallásszabadság Háza, 16.00–19.00
Előadások, problémafelvetések:
16.00–16.20
Boka László: Regionalitásprogram és vigaszideológia: a transzilvanizmus „arcai” a húszas-harmincas években.16.20–16.40
Filep Tamás Gusztáv: Urbánus transzilvanisták16.40–17.00
Albu-Balogh Andrea: „Por és gyantaszag”. Az erdélyi város Karácsony Benő, Molter Károly és Ligeti Ernő műveiben.17.00–17.20
János Szabolcs: Transzilvanizmus-változatok és együttműködési stratégiák az erdélyi német irodalomban.17.20–17.40
Antal Balázs: Az írás mint kultusz és fétis – második világháború utáni erdélyi szövegekben.Felkért hozzászólók:
Balázs Imre József, Balogh F. András, Dávid Gyula, H. Szabó Gyula, Jakabházi Réka
Válaszok, kerekasztal-beszélgetés:
vezeti: H. Szabó GyulaSzervező:
PKE Magyar nyelv- és irodalomtudományi tanszéki csoport.
A kutatási projekt olyan kulturális törekvések, egyéni életművek és irodalmi-művészi csoportosulások tevékenységének komparatív vizsgálatára, illetve hatásuk feltárására terjed ki, melyeket a transzilvanista eszmekörnek, az „erdélyi gondolat”-nak a két világháború között megújuló formái és változatos, időben is módosuló koncepciói ihlettek.
Az ülésszak programja:Transzilvanizmus-ülészak, Kolozsvár
A műhelymunkaszerűen szerveződő ülésszak és kerekasztal-beszélgetés résztvevői kitértek a Budapesten hamarosan (az MMA Kiadó gondozásában) megjelenő, a transzilvanizmus számos aspektusát összegző tanulmánykötet egyes fejezeteire, problémacsokraira is.
A kutatócsoport tagjai:
Kutatásvezető:
Dr. Boka LászlóTagok:
Dr. Albu-Balogh Andrea
Dr. Antal Balázs
Dr. János Szabolcs
„A transzilvanizmus a magyar eszmetörténet alighanem egyik legvitatottabb, több irányból fenntartásokkal kezelt, olykor erőteljesen kritizált, mégis mindmáig hatni tudó eszmeisége. Történetiségét tekintve egy időben formálódó jelenségkörről és annak variánsairól beszélhetünk, nem egyetlen, stabil és változatlan alakzatról, mely két világháború közötti politikai-társadalomtörténeti szerepkörei mellett elsődlegesen szépirodalmi, kulturális hatásában mutatkozott meg, ugyanakkor jogi, erkölcsi és vallási vetületeiben is hangsúlyos maradt. E heterogén alakzatnak, közösségi ideológiának vagy hitmozzanatnak ezért is pontos, koherens és egyértelmű, mindenki által elfogadott történeti definíciója nem létezik. A transzilvanizmus gyökerei természetesen jóval régebbiek, a 17-18. századokban éppúgy kimutathatók, mint ahogyan a Dualizmus korában, ám kényszerűen megújult formában és kiteljesedve az interbellikus periódusban érvényesült, amikor az élet szinte valamennyi területén elemi erővel tudott hatni, s vált egy új főhatalom alá került, mindamellett történelmi határaiban is jócskán kibővült régió (a történelmi Erdély mellett a Partiumot és a Bánság egy jelentős részét, valamint dél-Bukovinát magába foglaló terület) vezető cselekvési programjává. Búvópatakként továbbélő változatai az 1960/70-es éveket követően is hatottak, módosult szempontrendszere és olvasati formái a kulturális életben a rendszerváltást követően sem tűntek el teljesen, regionalitás-eszménye a politikai-társadalomtörténeti kérdésekben pedig az ezredfordulót követően is gyakori hivatkozási alap maradt.” (Boka László)
