A szerzővel az Újvárad részéről Kemenes Henriette és Szűcs László beszélgettek, végül Gyenes Zselyke és Sándor Katalin harmadéves szociális munka szakos hallgatóink vették át a kérdező szerepét.
A továbbiakban kettejük véleményét és könyvajánlóját adjuk közre:
„A könyvben felvetett témák – mint a mélyszegénység, analfabetizmus, a leányanyák sorsa, a mindennapi küzdelmek, amelyekkel a marginalizált közösségek szembesülnek – mélyebb elgondolkodásra késztetnek a társadalmi egyenlőtlenségekről és a kirekesztésről. Az író a hétköznapi történetek révén közelebb hozza a társadalmi igazságtalanságokat, miközben arra is rávilágít, hogy ezek a problémák nem csupán statisztikai adatok, hanem hús-vér embereket érintenek, akiknek az életét alapvetően meghatározzák a rendszeres diszkriminációk” – fogalmazta meg Gyenes Zselyke. „Mindezek ellenére mégis érzékelhető a hála, az öröm és a kitartás ereje. Nagyon megható és érdekes olvasmány volt. Számos nem mindennapi, megrázó és szívszorító történetet ismerhettem meg általa” – teszi hozzá Sándor Katalin.
Gyenes elmondása szerint a könyv olvasása során olyan kérdések vetődtek fel benne, mint például hogyan változhatna meg a társadalom hozzáállása a kirekesztett közösségekhez? Miért olyan nehéz lebontani a bennünk lévő sztereotípiákat, és hogyan küzdhetünk meg a társadalmi előítéletek mindennapi hatásaival? Milyen szerepe van a családnak, az oktatásnak és a közösségi támogatásnak abban, hogy valaki képes legyen kitörni a hátrányos helyzetből? „A könyvet olvasva az író tükröt tart elénk, az esetleges sztereotípiánkról, arról, hogy az előítélet hogyan hat a gondolkodásunkra és rávilágít arra is, hogy nem csupán a társadalomnak, hanem nekünk magunknak is szükségünk van arra, hogy átértékeljük azokat az értékeket, amelyek mentén megítéljük embertársainkat” – összegezte a gondolatait Gyenes.
Tankó Andrea műve arra ösztönöz, hogy ne csak külső szemlélői legyünk a problémáknak, hanem aktívan gondolkodjunk azon, hogyan változtathatunk a társadalmi struktúrákon és a saját hozzáállásunkon.
Gyenes Zselyke és Sándor Katalin
