KONTEXTUS
Az elmúlt év hozadékai, történései és változásai a digitális jelenlétet gyakorlatilag kötelezővé tették. A világ minden területére kiható Covid-19 járvány okozataként a valós emberi kapcsolatok is háttérbe szorultak, a személyes emberi találkozások pedig minimalizálódtak a fertőzésveszély miatt. A kultúra és vele együtt a vizuális kommunikáció is túlnyomórészt az online térbe szorult.
Mindeközben a minket érő képi ingerek, képáradat mértéke és intenzitása egyre csak növekszik, a digitális világban folytatott interakcióinkkal karöltve. Megnőtt a digitális zaj. Politikai vezetők, sztárok, szolgáltatások, vallási felekezetek és mozgalmak próbálják elérni a figyelmünket, reklámok zuhataga ömlik ránk. A közösségi hálók segítségével pedig ezek az információk futótuűzként képesek terjedni, és társadalmi konfliktusokat válthatnak ki. Ezen a ponton beszélhetünk akár egyfajta digitális szmogról is, amelybe lépve megannyiszor kénytelenek vagyunk metaforikus értelem- ben egyéni maszkot használni, mely afféle szűrőként szolgál a friss ingerek megválogatásakor és magunkhoz vételekor.
